Iskolánk története

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE

 

A KEZDETEK…

Miskolcon az 1960/61-es tanévben indult szakközépiskolai képzés a Földes Ferenc Gimnáziumban. Két osztályt indítottak: az egyik postaforgalmi, a másik fele-fele arányban autószerelő és autólakatos osztály volt. Ebből alakult, fejlődött ki a megye legnagyobb, a szakmai képzést tekintve legösszetettebb szakközépiskolája, a miskolci I. számú Ipari Szakközépiskola. Mivel az elhelyezés a gimnáziumban nehézségeket okozott, a szakképzés levált a Földes Ferenc Gimnáziumtól.

Az 1963/64-es tanévet a Kossuth út 11. szám alatt kezdték. Az alapító igazgató Budaházy László, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese volt. A tantestület jelentős részét a Földes Gimnáziumból átjött tanárok adták. Nagy feladat előtt álltak: be kellett indítani a megye ELSŐ SZAKKÖZÉPISKOLÁJÁT.

Az iskola saját épülettel ekkor még nem rendelkezett, ideiglenesen kapott helyet a Kossuth utcában. Még nehezebb volt megszervezni a gyakorlati oktatást, ami több épületben szétszórva folyt. Az iskola jelenlegi épülete a következő évben készült el a Rácz Ádám utcában.

A tanulói létszám az 1963/64. tanévben 395 fő volt, tíz osztály működött.


A SZAKMÁK

A képzés sokféle szakmát felölelt:

autószerelő, autóforgalmi, gépjárművillamossági-szerelő, postaforgalom, rádióműszerész, esztergályos, géplakatos, villanyszerelő, központifűtés-szerelő, víz- és gázszerelő szak. 

A sokféle képzés az 1967/68-as tanévben egyszerűsödött, hiszen új szakközépiskolák nyíltak, és egyes szakmák átkerültek más középiskolába. Az 1968/69-es tanévben indult a vasútforgalmi képzés egy osztállyal.

Az 1980-as években beindították a technikusi osztályokat is nappali tagozaton autó-, vasútforgalmi és gépjármű-technikai szakokon. Ezekben az években a tanulólétszám már 1000 fölött volt.

A rendszerváltás iskolánk életében is változásokat hozott. Az iskolavezetés rugalmasan alkalmazkodott a társadalom részéről felmerülő igényekhez, s az oktatási törvényben foglaltaknak megfelelően alakult a képzés.

A 2000-es évektől új képzési irányok bevezetését látta célszerűnek az intézményvezetés a városvezetéssel karöltve. A közgazdasági szakirány új színfoltot hozott a közlekedésgépész, a közlekedés-üzemvitel, és a postaforgalmi képzés mellé.

Legutóbbi fejlesztésünk, az informatika speciális területét – a szoftverfejlesztést –, valamint az ügyvitelt öleli fel.

2015. július 1-től mint a Miskolci Szakképzési Centrum tagintézménye már esti felnőttoktatással, valamint iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel is bővítettük repertoárunkat.


A HAGYOMÁNYOK ÁPOLÁSA

Időről időre felmerült a gondolat iskolánknak valamely neves személyhez való kötése. Az 1980-as években már kifejezetten Baross Gábor neve mellett tették le a voksot, amelyhez az engedélyt 1989-ben kapta meg intézményünk.

Az iskola fennállásának 30. évfordulóját már Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szakközépiskola néven ünnepelhette 1993-ban.

Az iskola diákjai büszkék névadójukra, ismerik munkásságát, emlékét ápolják. Az I. emeleten található Baross Gábor réz domborműve, amit a MÁV ajándékozott iskolánknak a név felvétele alkalmából. A főbejáratnál található a vasminiszter domborműve, amit Csányi Szabolcs iparművész készített, és amelyet a Baross-emlékév alkalmából kapott az iskola alapítványi adományként 1998. február 24-én.

Ápoljuk Miskolc első postamesterének, Duronelli Andrásnak az emlékét is, síremlékét az iskola felújíttatta, és a főépület előtti emlékparkban méltó körülmények közt helyezte el. A síremlék Fazola Henrik vasöntödéjében készült 1845-ben, a Mindszenti plébánia adományaként került intézményünkhöz, melyet 1997. október 22-én avattak fel.


BAROSS GÁBOR

Iskolánk névadója 1848-ban született Pruzsinán. Pesten végezte el a jogi egyetemet, majd hivatalnok lett. 27 éves korában országgyűlési képviselővé választották, 1883-tól a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium államtitkára, a közlekedési ügyek irányítója lett. 1886-tól 1889-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter, majd ezt követően halálig kereskedelemügyi miniszter.

Baross Gábor a nemzeti gazdaságpolitikának rendelte alá közlekedéspolitikáját. Legjelentősebb reformja a vasúti személyszállításban az ún. zónatarifa-rendszer bevezetése volt, amely a sok vasúttársaság díjszabásait egységesítette, és a távoli utazásokat olcsóbbá tette. A vasúti áruszállítás tarifarendszerének átalakításával a magyar mezőgazdaság versenyképességét, az ipar és a kereskedelem szempontjait tartotta szem előtt, akár a vasút jövedelmezőségének kárára is. Mindebben eszközül használhatta a magyar vasúti rendszerben egyre nagyobb szerepet játszó MÁV-ot.

Közlekedéspolitikusként célja volt a vízi közlekedés fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése és az Al-Duna hajózhatóvá tétele.

A Vaskapu csatorna megnyitását (1896) már nem élhette meg, de a beruházás elindítása az ő érdeme. Gazdaságpolitikusként az ipari szakoktatás fejlesztése fűződik a nevéhez, a posta és a távírda egyesítése, a Budapest-Bécs közötti telefonkapcsolat kiépítése, a Postatakarékpénztár megalapítása.

Perspektivikus céljai, tenni akarása, hazaszeretete, szolgálni tudása, mai szóhasználattal menedzser szemlélete a jelenkor emberének is tanulsággal szolgál.

Életrajzírója, Petrasovics László 1892-ben megjelent könyvében tömören jellemzi Baross Gábor politikusi, képviselői tevékenységét: „Nem kicsinyes pártpolitikai, vagy önző célokért való küzdésben látta ő a képviselői kötelességek teljesítését, hanem abban a törekvésben, mely mindenben a nemzetnek akar hasznára válni.” 

Még nem volt 44 éves, amikor  1892. május 9-én megfeszített munkatempója és tenni akarása felőrölte szervezetét. A Vaskapu szabályozásának munkálatait kívánja ellenőrizni, megfázik, tüdőgyulladást kap, és hirtelen meghal. Az egész nemzet gyászolja. A képviselőház felfüggeszti ülését, országszerte meghúzzák a harangokat, tízezrek kísérik utolsó útjára. A magyar állam által építtetett mauzóleumban nyugszik Klobusicon, Illava mellett a Vág völgyében.